Képzeljük el, hogy minden alkalommal, amikor elküldünk egy levelet, a postás készít róla egy másolatot. Vagy amikor fényképeket hivatunk elő, a laborban megtartanak belőle egy példányt. Ez nem az 1950-es évek Oroszországa, hanem így működik ma az internet. Minden elküldött emailt több helyen megőriznek, a küldő számítógépén, a címzettén és az internet-szolgáltatók gépein, akik továbbítják az üzenetet a virtuális térben. Bizonyos adatokat egyenesen kötelező megőriznie a szolgáltatónak.
Ez adott ihletet pár seattle-i kutatónak ahhoz, hogy létrehozzák az önmegsemmisítő emaileket, amelyek egy bizonyos lejárati idő után eltűnnek: az üzenetek még a feladó számára is olvashatatlanná válnak az elküldés után nyolc órával.
Hank Levy, a Washingtoni Egyetem munkatársa szerint ez a szoftver a válasz arra, hogy a digitális világ elfelejtette, hogyan kell felejteni. Olyan felmérésekre hivatkozik, amelyek szerint az amerikaiak egyötöde bánta utóbb meg, hogy online leírt magáról valamit. A digitális kor nem teszi lehetővé, hogy amit valaki utóbb már nem akar másokkal megosztani, a virtuális térből visszavonja.
Az érzékeny adatokat is tartalmazó emailek akár évekig is megmaradnak különböző szervereken. A felhasználó soha nem lehet biztos abban, hogy törölték a levelét, hiszen nem ő gyakorol ellenőrzést e szerverek felett. Az üzenetek titkosítása sem feltétlenül jelent valódi megoldást, gondoljunk csak a Hushmailre, amely úgy hirdette magát, mint a legbiztonságosabb levelezőrendszert nyújtó cég a világon, 2007-ben elismerte, hogy a kódolt üzeneteket fejtettek meg és adtak át a kanadai rendőrségnek egy drogüggyel kapcsolatos nyomozásban. Az Egyesült Királyságban előfordult, hogy a bíróság a börtönbüntetés terhe mellett arra kötelezett terhelteket, hogy fejtsék vissza az üzeneteiket.
A Vanish lehetetlenné teszi az ilyen eseteket. Mint más titkosító programok, ez is értelmetlen karakterekre változtatja a szöveget. Ám a dekódoláshoz szükséges kulcsot a Vanish tíz részre darabolja, és a darabokat 200 ország véletlenszerűen kiválasztott másfél millió számítógépéből tízen elrejti. Nemcsak ez teszi lehetetlenné a kulcs megtalálását, hanem az is – és ez adja a Vanish üzenetek korlátozott élettartamát –, hogy a rendszerből való kijelentkezéskor a dekódoláshoz szükséges kulcs egy-egy darabja megsemmisül. Átlagosan nyolc óra szükséges ahhoz, hogy a töredékek olyan arányban semmisüljenek meg, hogy az üzenet végérvényesen olvashatatlan legyen. Természetesen ez a rendszer sem teljesen biztonságos, az email nyolc órás élettartama alatt a címzett is készíthet róla másolatot.
Jelenleg a Vanish mindkét levelező vagy csevegő partner számára egy kliensszoftver telepítését igényli, és azt, hogy Firefox böngészőt használjanak a kommunikációra. A későbbiekben lehetőség nyílik majd az üzenetek élettartamának növelésére.
A Vanish ingyenesen kipróbálható itt: http://vanish.cs.washington.edu