BlogKorábban is már foglalkoztunk a PET-ek és a szteganográfia kapcsolatával, és ebben a bejegyzésben is az Ian Goldberg disszertációjának szemszögéből mutatjuk be a kérdést, amely nem csak a szteganográfiát, de a PET technológiákat is elhelyezi a kriptográfia "közismert" tudománya mellett. (Az előző bejegyzés itt olvasható.) Kissé leegyszerűsítve, a kriptográfiát akkor használjuk, ha egy üzenet küldésekor el szeretnénk rejteni az üzenet tartalmát a kívülállók elől: titkosítjuk az üzenetet. Így az elküldött üzenet tartalma biztonságban marad, de az üzenetváltás ténye és különböző meta-adatai, mint például melyik gépről és mikor küldték el az üzenetet, továbbra is hozzáférhetőek. A privátszférát erősítő technológiák azt a célt szolgálják, hogy ezeket a meta adatokat is elrejtsék, így megszüntetve a küldő-fogadó közötti virtuális kapcsolatot. Azonban ilyenkor külön-külön az üzenet küldésének és fogadásának ténye még mindig fennáll, noha a kapcsolat - ideális esetben - nem bizonyítható. A szteganográfia célja az üzenet küldésének és fogadásának (és a kettő között a jelenlétének) elrejtése a cél, így ha önmagában a kommunikáció ténye (például egy üzenet küldése) gyanús, ez a probléma megoldódik a szteganográfia alkalmazásával. Ezt a három módot az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze, és a táblázat sorainak számozása (a disszertációval összhangban) szinteket jelöl.
Ez az elméleti megközelítés annyiból mindenképp hiányosnak tekinthető, hogy a szteganográfia nem csak kommunikációs célokra alkalmazható. A kommunikációs példázat csak a három terület összekapcsolásának szempontjából fontos. |